"Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani."

 

A fanatizmus megjelenését nem a mai korban kell keresni. Mondhatjuk, hogy a dogmatikus vallások, mint a kereszténység, zsidóság és az iszlám, megágyaztak ennek a korokat átívelő fogalomnak, hiszen kizárólagos igazságokat állítanak, szemben például a buddhizmussal vagy hinduizmussal.

 

Ha alapul vesszük Kant szavait, akkor mondhatni, a fanatizmus mindaddig jelen lesz a Földön, amíg a teljes felvilágosodás meg nem valósul. Kant ezt úgy definiálta, hogy ez nem más, mint egy kiskorúság. Hiszen nem vagyunk képesek, vagy nem hisszük el azt, hogy mások iránymutatása nélkül képesek lennénk az életre, illetve arra, hogy saját gondolatainkat szem előtt tartva kompromisszumokat kössünk másokkal.

A fanatikusok a racionalitást illetve kételyeket teljesen kizárják, így képesek saját vagy mások életét is feláldozni, ennek a kinyilatkoztatásnak a védelme érdekében. A szemükben megszűnnek az alternatívák, csak a jó és a rossz létezik, tehát tipikus esete a „Aki nincs velünk, az ellenünk van” gondolkodásmódnak.

Eszmék, vallások, politikai irányvonalak mind-mind képesek arra, hogy a kizárólagosságot jelentsék a követők számára. Ők pedig utópikus buzgósággal hajtják meg fejüket az „egyetlen igaz” akarata előtt.

 

Hogyan lesz valakiből fanatikus?

 

A bűnbakgyártás napjainkban is ismeretes jelenség. Ezzel alátámasztva azt, hogy a kialakult helyzetért mi magunk nem lehetünk felelősek. A fanatizmustól oly messze álló egyének is képesek gyakran beállni a sorba, ha nyomasztó helyzetükre vagy megoldhatatlannak tűnő problémáikra igyekeznek magyarázatot találni. A tökéletes jövő víziója (a földi életben vagy azon túl) remek táptalajul szolgál. Ha mindehhez társul egy olyan egyén, aki karizmatikus, megnyerő jellemével megtestesíti a hirdetett igazságot vagy ideológiát, kész is a fanatizmus alapreceptje.

Az idő múlásával könnyű lenne a dolgok mögé látni, leleplezni az ingatag alapokat, amire épül az eszme. Megfigyelhető, hogy a fanatikus vallási, politikai vezetőség minden esetben él a fizikai megsemmisítés eszközével. Hiszen olykor szükség lehet még a múlt megváltoztatására is, nem kell feltétlenül az emberi élet kioltására gondolnunk. Bár ez sem jelent akadályt akkor, ha megingatni próbálják a fanatikusan működő rendszer életét. A tényként kikiáltott hazugságok, félelem a fizikai erőszaktól, mind segítik azt, hogy egy követő, kételyeit azonnal elűzze, teljesen átadja magát más akaratának.

Azt gondolom, az emberiség már túl nagy árat fizetett, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a napjainkban is létező és virágzó fanatikus eszméket.

 

A teljesség igénye nélkül lássunk pár meghatározó személyt, akit ilyen-vagy olyan módon "megbélyegeztek" ezzel a címmel.

 

Hitler

Mein Kampf-ban fejti ki fajelméletét, ami szerint a gyengébb fajt képes kiszorítani egy erősebb. Egy nemzet állt, egy őrült terveket dédelgető vezető mögé, elhintve ezzel Európában is az erőszak magvait, apokalipszisbe taszítva a világot.

 

Képtalálat a következőre: „hitler”

 

 

Sztálin

Már a második világháború kitörése előtt is tömegével ölette meg vetélytársait, éheztette halálra fennhatósága alatt álló területek állampolgárait. Sokan még ma is, (ismerve kegyetlen tetteit) pozitív személyiségként tekintenek rá, hiszen a legnagyobb ellenfele volt a németek politikai rendszerének.

 

 

Mao Ce Tung

Személyi kultusza olyan erős volt, hogy hazájában még ma is a nép megmentőjeként tekintenek rá, annak ellenére, hogy szociális és politikai programjai óriási károkat okoztak a kultúrának, társadalmi és gazdasági életnek.

 

 

 

Vörös Khmer

A kommunista Kambodzsa kialakításán dolgozó rezsim, rémuralma alatt majdnem két millió embert ölt meg. Radikális társadalmi átalakításukkal éhínséget idéztek elő, embertelen munkakörülményeket és sorozatos kivégzéseket.

 

Jim Jones

A Népek Temploma elnevezésű szekta alapítótagja, aki tömeges öngyilkosságra vette rá híveit. Guyanában vásárolt földeken saját városkát alapított, ahol gyakran kínzásoknak vetette alá azokat, akik megszegték a szabályaikat. 913 holttest közül majdnem 300 gyermek volt.

 

Khomeini ayatollah

Iráni síita államfő, aki a dzsihád hirdetője a szó mindkét értelmében. Aszkétikus életet folytatott, a Korán törvényeinek szigorú betartását követelte meg az ország polgáraitól is. Igyekezett megakadályozni Irán elnyugatiasodását

 

 

 

 

Ez alkalommal is akadtak kérdéseim, amit majd felteszek a segítőimnek. A következő posztomban pedig ismertetem az eredményt. De senki ne fogja vissza magát, ha válaszolni szeretne itt, az oldalon is kommentben!

 

 

Kérdéseim:

 

- Mikor fogadható el, hogy erőszak árán érvényesítsük az általunk jónak és igazinak vallott akaratunkat?

 

- Elítéled-e azokat az embereket, akik számodra fanatikusnak vélt csoporthoz csatlakoznak, ezzel felhagyva régi életükkel, szokásaikkal, megszakítva kapcsolataikat régi ismerőseikkel?

 

- Tudnál említeni olyan politikai vagy vallási csoportokat, akik szerinted már fanatikus rendszerrel működnek?